Új teremtmény kerül az Édenkertbe, s felbukkanása véget vet Ádám addigi nyugodt, kényelmes életének. A jövevény folyton beszél, mindennek nevet ad, és ostoba újításokat akar bevezetni, de hogy mennyire veszélyes, az csak akkor derül ki, amikor összebarátkozik a kígyóval…

1) Most egy kígyóval barátkozott össze. A többi állat örül, mert mindig kísérletezett velük, és nyaggatta őket; és én is örülök, mert a kígyó beszél, és így egy kicsit pihenhetek.

2) A csillagok is jók. Bárcsak szerezhetnék néhányat, hogy a hajamba tűzzem. […] Amikor
az este először fölbukkantak, megpróbáltam leverni néhányat egy rúddal, de nem értem el…

3) Amikor az óriási brontoszaurusz bedübörgött a táborba, ő ezt nyereségnek tartotta […] Azt hitte, valamiféleképp meg lehet szelídíteni, és jó háziállat válhat belőle; én azt mondtam, egy hat és fél méter magas és huszonöt méter hosszú háziállat nem valami jó dolog…
4) Nem a műveltsége miatt szeretem – nem, nem azért. Önmaga művelte magát, és tényleg rengeteg dolgot tud, de azokat rosszul.
5) Kísérletezéssel tudtam meg, hogy úszik a fa, a száraz levél, a toll és rengeteg más dolog; ezekből az összegyűjtött bizonyítékokból aztán az ember tudja, hogy a szikla is úszik; de be kell érnem azzal, hogy csak tudom, mert nincs rá mód, hogy bebizonyítsam – egyelőre.

Ádám és Éva naplója - Trubadúr Zsebkönyvek 68.